Neruda Károly: Nem félünk
Az igazság kimondása 2006. október 23-i eseményekhez kapcsolódóan.Jézus, amikor - a szenvedések óráján - a főpap előtt az egyik poroszló arcul ütötte így szólt: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?" (Jn 18,23-24)
Kedves Testvérek!
Személyes hozzáállásommal mindig próbáltam érzékeltetni a közösség számára, hogy számomra minden dunabogdányi ember fontos. Nem különböztetek meg senkit sem bőrszíne, nemzetiségi hovatartozása vagy politikai véleménye szerint. Számomra ugyanolyan fontos a már régóta itt élő ember, mint a tegnap ideköltözött. A magánéletem területét is ez a tolerancia jellemzi. Sok olyan barátom van, akik más politikai nézeteket vallanak. Ez a különbözőség soha nem jelentett olyan szakadékot, amely lerombolta vagy károsította volna a jó személyes viszonyt. Sokan bíráltak, de éppen a tolerancia jegyében nem szövök bele a beszédeimbe közvetlen politikai agitációt.
Ezen megfontolások után szeretném kijelenteni, hogy amit most el fogok mondani az nem politikai megnyilatkozás. Annál sokkal nagyobb kérdésben vagyok köteles a lelkiismeretem indítása miatt megnyilatkozni. Személyes példaképeim illetve plébános elődeim mind lelkiismeretes lelkipásztorok voltak, kiemelve talán a legkiválóbbakat: Kisberk püspök atya vagy Kölley György atya. Az ő nyomdokaikba lépve szeretném én is felemelni a szavam az erőszak és a fennálló demokrácia-ellenes megnyilvánulások ellen. Békére törekszem, de nem olyan békére ahol egyes embereket mind lelkükben, mind polgárjogaikban, mind pedig megélhetésükben megnyomorítanak, megfélemlítenek és elhallgattatnak. Ez nem béke, hanem a szellemi halál néma csendje.
Az evangélium egyik sarkalatos üzenete és a keresztény egyházak tanítása a szabadság megélése és a brutalitás elítélése. Néma és hazug Isten-embere lennék, ha magatokra hagynálak benneteket ezekben a nehéz időkben, amikor a diktatúra sötét leple ráborult országunkra. Mivel a médiák nagy része már szellemileg elvesztette politikai függetlenségét, ezért sok hitelt érdemlő információ nem jut el az emberekhez vagy csak alaposan torzítva és irányítva. Olyan tényeket szeretnék a tudomásotokra hozni, amelyek alapján a ti feladatotok lelkiismereti döntést hozni. Sokan szeretnék megmondani, hogy mit kell gondolni. Az én szándékom az, hogy saját tapasztalatra építve ismerjétek meg az igazságot. Minden előítélettől megszabadulva gondoljátok át a tényeket és engedjétek, hogy a Szentlélek elvezessen benneteket a tisztánlátásra.
Ennek érdekében megosztom veletek néhány személyes élményemet, amely megmutatja, hogy ebben a helyzetben már rég nem pártpolitikáról van szó az országban. A fő kérdés az: demokráciában és szabadságban akarok élni vagy szó nélkül eltűröm egy elnyomó rendszer szellemi és fizikai őrjöngését.
2006. október 23-a estéjén barátaimmal együtt átéltem, hogy védtelen és békés emberekre, minden figyelmeztetés nélkül rálőttek és rátámadtak azok a rendőrök, akik ezzel a tettükkel beszennyezték ennek a nemes hivatásnak a nevét. Szeretném kiemelni, hogy sok lelkiismeretes rendőr szenved a törvénytelen cselekedetek miatt. Ne hagyjuk magukra a becsületes rendőröket, akiket emberségükben megaláznak a vezetőik.
Vértesaljai László jezsuita atyát háromszor is megverték a karhatalmi erők. Ártatlanul és békésen viselkedett mégis besodorták a pajzsok elé, majd a következő felkiáltások hangzottak el a pajzsok mögül: Húzzátok be a papot! Ez sajnos meg is történt és az ütlegek is célba értek. Közben megtaposták a nemzeti zászlót. Amely azóta ki lett helyezve a templomban, rajta a bakancsnyomokkal. A lengyel televízió filmet akart forgatni a helyszínen a történtek kapcsán, de jogtalanul meg akarták akadályozni őket ebben a törvényes tevékenységükben. A karhatalmista ráadásul nem is volt hajlandó igazolni magát a rendőrségi törvény előírásának megfelelően. Minderről felvétel készült.
Egy másik atyát, akkor ütöttek meg, amikor egy sebesülten segített. Ezen kívül még sok más papot és magányszemélyt ért brutális bántalmazás. Ártatlan és megfélemlített emberek élték át az elnyomó rendszer örült tombolását. Ezzel kapcsolatban sok felvétel készült és számos bizonyíték áll rendelkezésre. A tények és a képek önmagukért beszélnek.
Személyemet is érte zaklatás, bár engem nem vert össze senki, legalábbis egyelőre. Megállt mellettünk egy rendőrségi és egy kommandós autó. Bár nem tettünk semmilyen törvényellenes cselekedetet és nem is voltunk tiltott helyen, mégis megmotoztak, kipakoltak és személyes fellépésükkel megpróbáltak megfélemlíteni minket. Természetesen sikertelenül!
Ezután néhány óra múlva tudatosan kiemelték az autómat Békásmegyeren a sorból, megállítottak, megmotoztak, szétpakoltatták az autót - mindenféle indok nélkül. Ráadásul nem voltak hajlandóak igazolni magukat. Miután kiderült, hogy pap vagyok megpróbáltak provokálni. Személyemben sértettek és hívatásomban gúnyoltak engem. Azonban mi sem előtte, sem ott, sem utána nem tettünk semmilyen törvénybeütköző cselekedetet. Még sok olyan információ birtokában vagyok, amiről még nem beszélhetek, de egyértelművé teszik a számomra, hogy visszatért a zsarnokság mételye. Kérdezem a fennálló rendszertől: Mindezt a jogsértést, hazugságot és brutális bántalmazást és megalázást meg lehet tenni 2006-ban Magyarországon?
Jézussal együtt, akit szintén megbélyegeztek, és minden bántalmazottal együtt kérdezem: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?" (Jn 18,23-24)
Ne féljünk! Velünk az Isten és bennünk a szabadság! Ámen
Dunabogdány, 2006. október 28-29.
Neruda Károly
plébános